Ez a poszt az előző kis szelíddel szemben sokkal több embernek fogja kicsapni a biztosítékot. Bemelegítésként szeretném felidézni, hogy ez egy világoszöld blog, nem radikális, nem pánikkeltő, hanem megoldást kereső attitűddel.

Vágjunk is bele egy keményebb jelölttel:

1. Az alumínium kávékapszula

Szerencsétlen kávékapszulát minden zöld hadtest támadja, mivel az alumínium egy hatalmas ökolábnyomú anyag, benne a kanálka kávé + még a szállítás is....

A kávékapszula azért kapja a rengeteg támadást, mert ez így, ha a használat után kidobja az ember, akkor valóban hatalmas pazarlás, rengeteg energia feláldozása azért, hogy a kávéivás kényelmesebb legyen. 

Mik a tények?

A kávézás önmagában nem egy zöld dolog. A kávéültetvények csökkentik a biodiverzitást, gyakran őserdők helyén, intenzív, kártékony módszerekkel termelik. Csak Fair trade megjelöléssel ellátott kávét vegyél, hogy ennek a hatását csökkenthesd. Induljunk ki most abból a pragmatikus megközelítésből, hogy a legtöbb ember sosem lesz annyira zöld, hogy lemondjon végleg a kávéról.

A legnagyobb kapszulás kávégyártók hatalmas energiát fektetnek abba, hogy az eco dolgokra érzékeny vevőkörük ilyetén igényét kielégítsék: az igényes, viszonylag drága terméket megvásárló vevők egyre nagyobb aránya számára nem mindegy, hogy mennyire szennyezi a környezetét a kedvteléseivel.

Ezért pl. a Nespresso 2020-ra a jelenlegi 86%-ról 100%-ra akarja növelni a kapszula újrafelhasználás elérhetőségét. (Ez azt jelenti, hogy jelenleg nem minden országban érhető el a kapszulavisszagyűjtés, és ezt fejlesztik. Magyarországon évek óta visszaküldhető vagy leadható a kapszula.) Az új kapszulák már főleg újrahasznosított régi kapszulákból készülnek, a visszagyűjtött kávét pedig ipari komposztálással lehet újra hasznosítani. 

Mindennek egyetlen nagyon gyenge pontja van: az emberek nem tartják elég fontosnak, hogy visszajuttassák a kapszulákat, pedig az egész szépség azonnal durva környezetszennyezésbe fordul, ha az ember a kommunális szemétbe önti a kapszulát. (Én többször hallottam azt az érvet, hogy "úgyis összekeverik, minek szenvedjek vele", na ez a kávékapszulára egészen biztosan sosincs így. (A többire se jellemző, de arról majd máskor.)

Mi történik a kapszulával: kiszedik a zsákokból, megőrlik, elválasztják a kávét az aluminiumtól. Közepesen energiaigényes, de majdnem veszeségmentes folyamat, így nagyonis megéri küzdeni vele.

+1: bármilyen más aluminium kávékapszulát visszavihetsz, nem fognak haragudni érte, hogy kapnak tőled ajándékba alumíniumot. :) (A műanyag kapszulákat viszont ne vidd vissza, ha keverve használod az alumíniummal, figyelj erre.)

2. Ikeás szatyor (szövött polipropilén zsák)

Kapcsoljunk még feljebb: a nagy műanyaghisztiben mindenki félredobta a műanyag bevásárlótáskáit, és lecserélte vászonra. (A vászontáskáról is majd később írok, külön posztot érdemel, mert nem egyszerű kérdés.)

Így itt most nem feszegetem hosszabban, de 2018-ban született a dán Környezetvédelmi és Élelmiszerügyi Minisztérium megbízásából egy teljes életciklus elemzés a bevásárló szatyrokról. Ezt a jelentést több (sötét)zöld szervezet támadta később, változatos okokból. De szakmai körökben nagyon elismert munka, mégpedig pont az alapossága miatt. A legmegalapozottabb kritika, hogy a készítők a dán fegyelemből indultak ki: abból, hogy a bevásárlótáskákkal mindenképp lesz valami, nem dobálják szerteszét az emberek...

Mik a tények?

Most induljunk ki azokból, akik tudatosan igyekeznek csökkenteni a lábnyomukat: nem dobálják szét a zacskókat, újrahasználják, tisztítják, és nem halmozzák fel őket felesleges mértékben. (Felelős világoszöldek :-) 

Így a szövött PP zsák, (amilyen az ikeás zsák: polipropilén szálakból van szőve) bizonyult a legtöbb szempontból megfelelőnek: a sima vékony zacsihoz képest 45x kell újrahasználni, hogy a gyártás ökolábnyomát kiegyensúlyozzuk de ezek a táskák gyakorlatilag elnyűhetetlenek: nagyon nagyon sokszor újrahasználhatók, bírják a fertőtlenítést, könnyen tisztíthatók, és hatalmas terheket bírnak el. Ráadásul a legtöbb készítő eleve visszagyűjtött PP hulladékból gyártja. (például kupakokból)

Az élete végén pedig szelektíven gyűjthető, és ami a főbb: teljesen újrahasznosítható. (Mert egyáltalán nem minden műanyagra igaz ez, arról, hogy egyes műanyagok közt mekkora a különbség, szintén írok majd.)

Hasonlóan ennél is jobb megoldás a visszagyűjtött PET palackokból készített füles cekker, ami szintén alapanyag szintű recycling, nagyon erős, jól bírja, még szebben festhető a felülete, mert simább, és élete végén ez is szinte veszteségmentesen újrahasznosítható.

 3. Papír

Most már érzem, hogy elmentem a falig, de a papírhasználatról is érdemes egy kicsit elgondolkodni.

Az én cégem gyakorlatilag papírmentes, de nem azért, amiért gondolnád: nem zöld indoka van. (A papír nagyon helyhezköt, ezért elektronikusan tárolunk mindent, csak az van kinyomtatva, ami eleve úgy érkezett.) A papír azonban egy olyan téma, amit nagyon leegyszerűsített sablonok öveznek: a papír fából van, tehát amikor kinyomtatsz egy doksit, akkor szegény fák, erdőírtás, klór, lúg, piros Duna)

Mik a tények?

Jelenleg a világ fejlett régióiban a papír kizárólag telepített erdőkből érkezik, ami fenntartható, megújuló, káros anyagok nélkül termelődő alapanyag. (Ld még az előző cikk fenyőkről szóló részét ). A papír remekül újrahasznosítható, Kanadában pl. a papírgyártáshoz felhasznált cellulózpép 59%-a fűrészmalmok hulladékából, 28%-a pedig visszagyűjtött papírból készül.

A baj amúgy azzal van, hogy Amerikán és néhány európai országon kívül kevés tanúsított erdőgazdaság van. Pedig rengeteg tanúsító rendszer létezik, ami igazolja, hogy a papír a környezet számára fenntartható módon készült. Pl:  Forest Stewardship Council® (FSC®);  - ez a legismertebb Európában.
Sustainable Forestry Initiative® (SFI®) program;
American Tree Farm System (ATFS)
Programme for the Endorsement of Forest Certification (PEFCTM).

Valójában a papírgyártás nem csökkenti hanem növeli az erdők mennyiségét, ugyanis a fa elég jó üzlet, mint hasznonnövény. A gond inkább az vele, hogy az így telepített erdő biodiverzitása rossz. De nem rosszabb, mint a tarlóé, aminek a helyére leggyakrabban telepítik. Az erdő mennyisége a telepített erdőkben lévő üzlet hatására a fejlett világban alapvetően nő és nem csökken.

A papír (mint nyomdai anyag, csomagolás, telefonkönyv stb.) újrahasznosítható, és meg is kell tenni, mert az újrahasznosított papír hatalmas térfogatot spórol meg a lerakón. A mai technológiákkal már nagyon jó minőségű újrapapír készíthető, amit szintén újra lehet hasznosítani, ha már nincs rá szükség. (Kb 20-30 éve a cellulózpép a visszagyűjtött papírokból még eléggé gyenge volt, és az így készült újrapapír leginkább wc-papírnak vagy szürke csomagolópapírnak volt jó. Ma a legtöbb újrahasznosított cellulózból kartondoboz készül, de természetesen van irodai papír, egyéb csomagolóanyag stb.

A papírgyártás hagyományosan legdurvább lépése a fehérítés, korábban általánosan használtak ehhez klór tartalmú vegyszereket. Ezeket a modern papíripar kiváltotta már, jellemzőbb az enzimes illetve oxigénes fehérítés, emiatt nem kell akkor sem rosszul érezned magad, ha az irodai nyomtatóba nem szeretnél rondapapírt tenni. (Ne vegyél Ázsiából papírt, hacsak nincs megbízható tanúsítványa, mert itt nem annyira számít az emberek és a környezet védelme, a legolcsóbban elérhető vegyszereket használják általában.)

Beszélni kell még a papírgyár vízszennyezéséről. Korábban híres volt a Szentendrei Papírgyár, ami szines trutyis szennyvizet nyomatott a Dunába. Azóta általánosan javult a helyzet. A feltáró eljárásokhoz jelentősen kevesebb, és a környezet számára sokkal jobban tolerálható vegyszert alkalmaznak, a kifolyó víz pH-ját pedig pufferelik. (Beállítják semlegesre.) Mindezek ellenére a papírgyártás továbbra sem szeplőtelen a kibocsátások terén, így légy tudatos felhasználó, de fákat siratni sötétzöld dolog.

Érdekesség: a természetes szálú rongy is papíripari alapanyag, ebből készülnek pl. egyes papírpénzek!

Ha szívesen olvasnál hasonló cikkeket, csatlakozz a kedves és világoszöld csoportunkhoz: