Ebben a részben dimenzióba helyezem a lakossági szelektív gyűjtést, elmondom, hogy működik a szelektív gyűjtés, illetve nagyobb vonalakban bemutatom a szelektív hulladék sorsát. A további részekben lesz egy cikk a hulladékkezelés részleteiről, és még egy az újrafeldolgozás részleteiről.

Mindegyik cikkel az a fő célom, hogy bemutassam a realitásokat, mégha ez esetleg olykor kiábrándító is. Éveket töltöttem hulladéklerakók, válogatóművek, járművek építsére /beszerzésére irányuló nagyprojektek menedzsmentjével, minisztériumi alkalmazottként majd tanácsadóként is.

 A szelektív gyűjtés nem új dolog

A Rákosi idők közismert jelmondata előtt is jelentős erőfeszítéseket tettek a hulladék visszagyűjtésére, az első ismert válogatóüzem 1820-ban épült Londonban. A fő termék a háztartások fűtése során elégetett kőszén finom szemcséjű hamuja volt. A háború után a szocialista verseny része volt az üzemekben -olykor komoly technológiai vivmányokként - kialakított hulladékhasznosítási verseny.

Budapesten a 90-es évek elején kísérleti jelleggel kezdődött el a lakossági szelektív gyűjtés. A Wekerle telepen és a Rózsadombon helyeztek el szelektív gyűjtésre szolgáló 1100 literes konténereket. A 90-es évek közepén pedig elemgyűjtő edényeket helyeztek ki iskolákba és intézményekbe. Több éves előkészítés után 2002-ben a Fővárosi Közgyűlésben döntés született arról, hogy Budapest egész területére kiterjesztik a szelektívgyűjtő szigeteket. A kétezres évek elején hatalmas EU-s projektek futottak pl Észak-Kelet Pest megyében, Észak-Balatonon, Dél-Balatonon, Pécs környékén, stb stb. Ezek keretében rengeteg sziget épült.

A szigetes rendszer alapvetően nem vált be, bár az FKF sikerként kommunikálja. Nehéz volt feloldalni azt az ellentmondást, hogy senki sem szeretne az ablaka alá egy csörömpölő, olykor felborított vagy felgyújtott szigetet, de mindenki szeretné, ha a kapujától 20 lépésen belül lenne egy... Végül jött 2015-től a házhozmenő rendszer. Először Budapesten, aztán egyre több vidéki körzetben is.

Mennyi hulladékot termelünk?

Fontos érteni, hogy a hulladékipar a szelektálás és az újrahasznosítás alatt nem elsősorban a lakossági tevékenységet érti. Az EU átlagában a lakosság a hulladék 8.3%-át termeli. Ez az elsőre meghökkentő szám úgy jön ki, hogy a bányászati meddő, a deponált szennyvíziszap és az építési, bontási hulladék is hulladék, méghozzá hatalmas tömegaránnyal. Mivel Magyarországon sem a bányászat, sem az újjáépítés nem túl magas, így a magyar arány felfelé húzza az átlagot: Magyarországon a hulladék 17,7%-t termeli a lakosság, és a hulladék mennyiségének 0,5%-a származik a bányászatból. Szemben pl. Svédországal, ahol a bányászat aránya 83% felett van. forrás

Ha összes hulladékot nézzük, Magyarországon nagyságrendileg 17 millió tonna hulladék keletkezik egy évben, vagyis kb. 2,5-3 millió tonna a lakosság által termelt hulladék. Ma már nagyon sok országban - Ausztria, Németország, Hollandia Finnország Dánia - a szelektíven gyűjtött hulladék aránya 70 százalék körül mozog. Csak érzékeltetésként, nálunk ez az arány napjainkban 20 százalék körül van, mindent beleszámítva. Az említett országokban a települési hulladék kevesebb, mint 3 százaléka kerül csak a lerakóba, nagyobb részét újrahasznosítják, illetve elégetik. Budapesten termelődik kb a lakossági hulladék negyede. Az évi 700 000 tonna hulladékból 450 ezer tonnát elégetnek a Rákospalotai Hulladék Hasznosítóműben, ami az egyetlen égetőmű hazánkban, és a közeljövőben több nem is várható. Mivel a lerakás az égetésnél is rosszabb megoldás, ezért nagy felelősségünk van abban, hogy minél kevesebb hulladék képződjön, és annak minél nagyobb arányát lehessen újra felhasználni.

Megyjegyzés: az égetés alatt csakis a megfelelő engedélyekkel rendelkező, kimondottan a hulladék égetésére tervett erőművekben elvégzett égetést szabad érteni. A házi vegyeskazánba hajigált műanyag, és más anyagok kimondottan környezetszennyezők, és a legtöbb esetben ártalmasak az emberi egészségre is. 

Az EU 2020-ra tett célkitűzése a háztartási hulladékokból és más forrásból származó papír-, vas- és üveghulladékok 50 százalékának újrahasznosítása, illetve újrafeldolgozása. Ezt a célt még 2008-ban tűzték ki. 

A szelektálás arányát jól kell olvasni, mert pl. ha azt olvassa valaki, hogy a kartondoboz 78%-át újrahasznosítjuk, akár azt a látszatot is keltheti, hogy minden rendben van. Valójában arról van szó, hogy a jogszabályi előírások miatt a cégek a csomagolási hulladékot szelektálják, és a mennyiségét bevallják. Mivel hullámkarton tonnányi mennyiségben főleg cégeknél keletkezik, inkább az a kérdés, hogy az a 22% hova lett? :)  A feldolgozók pedig alapvetően a cégektől veszik át, és nem annyira szeretik a lakossági szelekciót. (Ennek okairól picit később) A fővárosi lakosság egy kicsit motiváltabb, több hulladékudvar is van, és a házhoz menő szelektív rendszert is sokan használják. Vidéken nem egységes a rendszer, vannak jobban és rosszabbul ellátott helyek. 

Észben kell tartani továbbá, hogy a szelektált hulladék egy jelentős részét hatalmas távolságokra utaztatják. Korábban Hongkong, és kína hatalmas PET felvevő piac volt, de 2018-ban bannolták a szemétimportot. Ezen a képen jól látszik, hogy a kínai sorompó után Vietám, Malajzia és Törökország ugrott meg jelentősebben. De mindenképp messzire kell szállítani, ami egyáltalán nem ideális megoldás:

Elég nagy gyakorlati probléma még, hogy a hulladékudvarok sem képesek megbirkózni a beszállított, akár lakossági hulladékkal, ami eléggé demoralizáló a lakossági szelektív gyűjtésre. Az most egy aktuális képernyőkép az FKF oldaláról, rengeteg helyen vannak jelentősebb korlátok pl. a polisztirolra, sőt a kartonra is:

És akkor ezek után mennyit szed össze a lakossági gyűtőjárat?

Az FKF adatai szerint Budapesten a házaknál lévő kék- és sárgafedelű kukák tartalmának elszállítására összesen 72 jármű áll rendelkezésre, míg - a számában csökkenő - szelektív szigetekről 46 jármű fuvarozza el az újra hasznosítható anyagokat. Az intézményeknél és gazdálkodóknál külön gyűjtött hulladékot 10 jármű, a hulladékudvarokból pedig 5 jármű szállítja el a műanyagot, fémet és a papírt. (A járművek nagy része CNG-t vagy LNG-t használ, vagyis gázüzemű.)

Budapesten a házhozmenő szelektív gyűjtés növelte a szelekciós kedvet, valamivel nagyobb arányú a kukákig elvitt műanyag és papír, mint a korábbi szigetes időkben. 

A végeredmény Budapesten kb 40 000 tonna évente, ami a teljes lakossági hulladékmennyiség kb. 6%-a. :-( (Fontos megjegyezni, hogy ebben az én értelmezésem szerint (az adatforrás nem egyértelmű) nincs benne a zöldhulladék, amit a kertvárosi körzetekből szednek össze, nincs benne a hulladékudvarban leadott mennyiség (?), és nincs benne a zsákosan elszállított építési hulladék. Az is fontos, hogy a begyűjtött petpalack még laposra taposva is elég nagy térfogatú, így egy jármű csak 2,5 tonnát tud egyszerre összeszedni, de ez a mennyiség térfogatát tekintve hatalmas. Elszomorító azonban, hogy az ország egészére számolva még az 5-6 %-ot sem éri el a lakossági válogatás, bár az utóbbi időkben egy kis emelkedés tapasztalható.

Na, de mi lesz a szelektív hulladékkal, miután elvitte a kukásautó?

Rögtön az elején zárjuk rövidre, hogy nem, nem öntik össze a végre nagy nehezen szétválasztott hulladékot. Esetenként előfordulhat, hogy pl. egy irodaház üzemeltető nem rendel szelektív elszállítást, hanem suttyomban összeönti a szemetet, de ezért lokálisan kell balhét csapni, mert a dolog egy helyi betegség, nem általános, a közszolgáltatóknál pedig sosincs. 

A kukásautó a szelektív lakossági hulladékot a válogatóműbe viszi. Itt jelenleg főleg rabok, de mindenképpen kézi erővel válogatnak. Előzetesen átválogatják a szemetet, hogy nincs-e benne pl. kés, vagy más fegyver. Egyes válogatóműveknél palacklyukasztó is van: a nagyon sokan gondosan visszacsavarják a palackra a kupakot, ami így nem tömöríthető, ezért a szelektáló szalag elején egy gép megpróbálja kilyukasztani.

Ezután kerül az emberek által végzett szortírozóba a hulladék. (Ez tehát az, amit az emberek már eleve szelektíven gyűjtöttek). Itt fajtánként szétválogatják, kiszedik belőle a szelektálhatót, a többi pedig megy a lerakóra. Az, hogy mit lehet szelektálni sokmindentől függ.  Vannak olyan anyagok, amikre nincs vagy nagyon kis mennyiségű felvásárlói igény van, ezért hiába műanyag pl. a CD lemez, felesleges a szelektívbe dobni. Hasonlóan kidobálják a szennyezett edényzeteket, orvosságos üvegeket stb. Ha tehát a mosószeres flakont vagy a tejfölös poharat öblítés nélkül dobod a szelektívbe, akkor az nem lesz szelektálva. Nem szabad a szelektívbe egyebek közt dobni a hungarocellt (polisztirol habot), az ablaküveget (síküveget), vagy a hőálló üvegtálat. 

Tovább nehezíti a helyzetett, hogy sok műanyagról nehéz megállapítani, hogy milyen, és a válogatók sem kockáztatnak: amit nem ismernek fel, az megy a lerakóra.  Egyre több zerowaste riportban látom, hogy rengeteg olyan hulladék van, ami ugyan a szelektív kukába került, de valójában a végén elrontja majd a zero wastet, mert a válogatőműben nem lesz szelektálható. Ennek ellenére a hulladékok csökkentésére irányuló minden erőfeszítés üdvözlendő, de muszáj azt is figyelni, hogy milyen hulladékot lehet újrahasznosítani. Hatalmas különbség van a műanyagok között ilyen téren, hiszen a könnyen hasznosítható polietilán zacskók sokkal kevésbé problémásak, mint pl. egy szétválaszthatatlan kompozit csomagolás (pl. fém filmmel díszített papírdoboz). Itt kell megemlíteni, hogy a szelektíve dobott "lebomló" vagy "komposztálható" zacskó is megy a lerakóra, ugyanis jelenleg senkinek sem kell PLA zacskó, így nem szelektálják.

Nem túl egyszerű a képlet, elkötelezettnek kell lenni, hogy minden szabály betartson az ember. Hogy mit hova lehet dobni, itt egy régebbi FKF összefoglaló. Kicsit kavarja a helyzetet, hogy a vidéki házhozmenők az italoskartont a műanyagos kukába várják, van, aki elvárja, hogy a műanyag kiöntőt levágják, van, aki nem, egyes MOL kutak átvesznek fáradt olajat, de néha ugyanazon a kúton senki sem tud erről, és elküldenek. Szóval kitartás kell. 

A lakossági szelektív gyűjtés leginkább a szemlélet miatt fontos. Hogy megtanítsuk a gyerekeinknek, hogy milyen termékeket részesítsenek előnyben és hogyan viszonyuljanak a hulladékokhoz, fenntarthatósághoz. A szelíd  példamutatás gyerekek és felnőttek körében is jelentős hatású. Ha ráveszel valakit, aki egyáltalán nem szelektál, hogy legalább a főbb dolgokat, pl. palackok, újságok, kartondobozok gyűjtse szelektíven, azzal sokkal többet teszel, mintha tipródsz azon, hogy egyszer elmetnél a mekibe és termeltél egy csomó zsiros papírt. Fontosnak értem még hozzáfűzni, hogy a népnevelés során a grennshaming (erről később még lesz szó) határát ne lépd át :-)

Ha szívesen olvasnál hasonló cikkeket, csatlakozz a kedves és világoszöld csoportunkhoz: