Az emberek kultúrafüggetlenül művelik a megszégyenítést  már nagyon nagyon régóta forrás  Mindenki tanulta, hogy nyilvános ítéletvégrehajtások, és társaik gyakorlatilag az emberiség szórakoztató és összekovácsoló eszközei is (voltak). A szégyenítés modern kori eszközeinek is van egy ilyen célja.

A kutatók (pl.  Jillian Jordan) ezt a viselkedést third party punishmentnek hívják, ami kb úgy fordítható, hogy harmadik fél büntetése. Vagyis olyanok is, sőt elsosorban azok szégyenítenek, akiket közvetlen kár akkor nem ért. Ez leggyakrabban azon a sémán alakul ki, hogy valaki megsérti a közösség szabályait valakivel szemben, vagy rosszul viselkedik, és a közösség egyként fellép elene. Ez összekovácsolja az embereket a közösségben és kikényszeríti a helyes viselkedést a renitenstől. Ennek ellenére a szégyenítés nem mindig működik.

Vegyünk két példát:

Szemetelés

Jól működik pl. Szingapurban, ahol híresen nagy büntetés jár a szemetelésért.  A linkelt esetben valaki azért kapott egy 300 szingapúri dolláros (kb 65 000 Ft) büntetést, mert eldobott egy gumigyűrűt. Az eljárás feltűnő, és nyilvános. A szemetelők feltűnő mellényben akár közmunkára is kényszeríthetők.

Ez meglehetősen hatékony, az emberek egyetértelenk vele,  hozzászoktak ehhez az eljáráshoz, és alapvetően ezt nem tekintik megszégyenítésnek. A szemetelés egyszerűen egy szabálysértés, amiért ekkora büntetés jár.

Dohányosok:

Sok dohányos élte meg megszégyenítésnek, hogy a megváltozó jogszabályok miatt a szórakozó helyek, éttermek, irodaházak stb. bejárata előtt, az utcán ácsorogva kell dohányoznia.

A magyar kormányok pl. extrém energiát öltek ebbe 1999 óta, szigorú szabályozások, nehezízett beszerzés, felvilágosítás és még sokminden benne volt a “megszégyenítés” mellett. A kommunikáció is változást mutatott a társadalomban: egyre kevésbé számított elfogadottnak, hogy dohányozni természetes. Azonban mindezek a támogató intézkedések sem értek el annyira jelentősi eredményt, habár ténykérdés, hogy a közösségben dohányzás sokkal kevésbé elfogadott.. :  forrás

Mitől lesz egy szégyenítő kapmpány elfogadott?

Azt már láttuk, hogy a szégyenítés egy viselkedési modell, amit szinte tudattalanul követünk, ennek ellenére vannak olyan témák, amik mögött nincs társadalmi egység, így a szégyenítés nem cél, hanem eszköz.  A világoszöld csoportban Tisza Gergő így foglalta össze ezt a kérdést:

Az aktivista számára az az ideális szituáció, ha az ügyét mindkét politikai/kulturális oldal felkarolja (mint ahogy az a dohányzásellenes mozgalomnak például sikerült). Ha az egyik felkarolja, a másik ellenzi, és az adott téma a politikai identitás kifejezésének módjává válik (mint ahogy az például az USA-ban a fegyvertartással történt), akkor nagyon nehéz eredményeket elérni (rövid távon persze még mindig jobb, mintha egyik oldal sem törődne vele, hosszú távon nem feltétlenül). A zöld mozgalmat is fenyegeti valamennyire ez a veszély, globálisan és Magyarországon is, és a shaming ehhez hozzájárulhat, mert támadással mindig könnyebb polarizálni, mint barátságos ismeretterjesztéssel.

Zöld-szégyenítés

A fentieknek megfelelően a zöld szégyenítésnek is van egy nyilvánvaló mozgatórugója: a megszégyenítő úgy érzi, hogy a célszemély önző módon kihasználja a környezet javait, rontja a következő nemzedékek esélyeit, illetve fokozza a klímaszorongást. Ez utóbbi egyáltalán nem lebecsülendő, rengeteg ember érzi úgy, hogy egyénileg, vagy még inkább a szűkebb közössége tagjaként meg kell akadályoznia a bolygó halálát. A kutatások szerint azonban ez eredménytelen: legnagyobb eséllyel csak dacot, ellenérzést, feszültséget eredményez, és nagy eséllyel rombolja az interperszonális kapcsolatokat is.

Mostanában kap lábra ez a téma, egyre újabb és újabb területek vannak. Pl. repülés, gyermeknevelés, és a Greta Thunberg jelenség is ennek egy területe. A cikk keretei között két nagyon tipikus témát elemeznék egy kicsit részletesebben:

Vegán-szégyenítés

Ez talán az a téma, amivel mindenki találkozott már: hatalmas nyomást tudnak tenni a pro-vegan közösségek a társadalomra, hogy húst enni nem hogy állatjóléti okokból bűn, hanem környezetvédelmi okokból is. Az első egy meggyőződésbeli kérdés, így azt itt most nem vizsgálom, de az, hogy a húsevés úgy általában az a cselekedet lenne, ami megsemmisíti a földi létet, hatalmas túlzás.

Műanyag-szégyen

Nem kell senkinek rosszul éreznie magát egy szelektíven gyűjthető műanyagzacskó miatt, amit megvesz a boltban, hogy haza tudja vinni a dolgokat, amiket vett. Használd minél többször, és ha már nem lehet, akkor szelektáld. (Kivéve, ha PLA.)  Ugyanígy: ne tegyél megjegyzést egy darab szatyorért, vagy minden műanyagra, amit meglátsz, mert annyira feleslegesen frusztráló. Ha valahol pazarlást látsz, vagy valaki a segítségedet kéri, légy ott az infókkal.  Segíts ötletekkel, hogy az adott helyzetben hogyan lehetne elkerülni a pazarlást. Ne terelj senkit a PLA irányába, jelenleg nem jó megoldás, viszont azt a hamis tudatot kelti, hogy az. Ne terelj senkit abba az irányba, hogy vegyen egy vászon szatyrot, ami új vászonból készült. (A mentett textilből készültekkel nincs gond). Később írok még a vászon ökolábnyomáról.

A műanyag szégyenítés általános kommunikáció szintjén nagyon erős, ráadásul sokszor konkrét tévedések alapján történik.

A műanyag termékeket nagyon nehéz elkerülni, de Magyarországon a műanyagkérdés nagyjából kontroll alatt van. A hulladék nagy része válogatásra és újrahasznosításra kerül,  és az európai államok általánban megoldják a maradék lerakóra helyezését, vagyis nem kerül a tengerbe. A műanyagok rossz kezeléséről (tengerbe engedéséről) szuperérdekes adatok és elemzések találthatóak ezen az oldalon.

Mindezek ellenére a legfontosabb vezérelv az legyen, hogy a felesleges, pazarló műanyagfelhasználást kerüld el. Hacsak lehet egynemű műanyag dolgokat használj, újrahasznosítás szempontjából pl. a papír-műanyag, vagy a fémfüst-műanyag (chipses zacsi pl) sokkal rosszabb, ezeket nagyobb energiával érdemes elkerülni. Kerüld azt, hogy valamit csak egyszer/kevésszer használj, és hacsak lehet szelektálj. Ha mindenki csak ennyit megtenne, máris hatalmas előrelépést jelentene.  Az az állítás, hogy minden műanyagot minden helyzetben, bármi áron el kell kerülni, az sötétzöld, és csak az emberek felesleges nyomasztására jó.

A műanyag-szégyen sokszor egyébként az emberekből belülről jön, valamiféle ki nem mondott elvárás miatt. A tudatosság segít ezt a kérdést a szorongásból a helyére tenni, és felelősen használni a műanyag termékeket.

Érdemes még ehelyütt megemlíteni a vicces szégyenítő zacskók esetét, ahol az üzlet úgy próbálta elejét venni az -Amerikában a nálunk megszokottnál egyébként nagyságrendekkel nagyobb mértékű- zacskópazarlásnak, hogy a zacskóra szégyenítő feliratokat nyomott. Nem jött be, az emberek gyüjteményként vásárolták fel az 5 centért (kb 15 Ft) adott zacskókat.

Érdekesség

Több kutatás is igazolta, hogy az emberek egymás előtt szégyellik magukat a legjobban:

Híres példa a Yale egyik kutatásában, amiben az derült ki, hogy az emberek egy szabályos mintázat szerint szerelnek napkollektort a háztetőjükre: ha a szomszédnak is van, akkor nekem is kell elv működik. Mert hát mit fog gondolni, ha nekem nincs. (Tegyük hozzá,  ez a fajta csordahatás Európában talán mérsékeltebb.) Forrás

Viszonylag híres kutatás, az elektromos (EV) autók elterjedésének hajnaláról: Az  EV autók is zárványokban terjedtek: kis koncentrált közösségekben hirtelen nagyon megnőtt a számuk. A kutatás szerint Californiában az összes jármű több, mint felét 3 településen regisztrálták:  Athertonban, Los Altosban (Szilícium Völgy), and Santa Monicában (Dél-California). forrás

A szégyenítés elkerülése nem azt jelenti, hogy csendben nézni kell bárki pazarlását. A megszégyenítés hiánya nem egynelő a kritika hiányával. Mindig érdemes azonban szem előtt tartani, hogy a zaklatás, piszkálás, nyomasztás sokkal eredménytelenebb, mint a kiváncsiság felébresztése, a kedves ismeretterjesztés és az ítélkezés elhagyása. Fontos észben tartani, hogy a fenntarthatóság szempontjából nem az a helyes irány, ha kevesen nagyon zöldek, hanem az, ha sokan tesznek meg olyan dolgokat, amik jelentős csökkenést jelentenek.