Világos: Zöld

Világoszöld facebook csoportunkban több posztnál is fellángoló kérdés volt a lebomló zacskók ügye. Noha egy páran megírták már, hogy nem is bomlik le, én most egy picit részletesebben szeretném kifejteni, hogy mi a gond vele, és hogy milyen próbálkozások vannak helyette. 10 gyakori kérdés - 10 érdekmentes, szakmai válasz.

1. Mi az a PLA?

A politejsav egy alifás poliészter. Pontosan azért írom így, hogy nyilvánvaló legyen, hogy a PLA is műanyag. Nem etilén molekulák vannak a polimer végtelen láncában, hanem tejsav molekulák. Ez a kémiai különbség. A PLA egy bioműanyag. Ez azt jelenti, hogy az alapanyaga nem (csak) kőolaj, hanem általában magas keményítő tartalmű növények, pl. kukorica.

2. Ha növényből van akkor nem lehet káros..Hiszen a kukorica lebomlik...

Egyrészt az, hogy miből van, másodlagos, de jelen van egy végtelenbe nyúló, inkább etikai, mint szakmai vita arról, hogy jó irány-e, ha ehető növényekből zacskót meg eldobhatós tányért csinálunk, amíg az emberiség élelmezési problémái nincsenek megoldva.  Ráadásul ez a zacskóalapanyag-termesztés egy rettentő intenziv, az elképzeltnél sokkal nagyon karbon lábnyommal járó dolog. Kicsit jobb irány ebben a körben, amikor élemiszerhulladékból pl. fel nem etetett szalmából, avokádómagból és egyebekből készül a PLA.

De a lényeg akkor sem a kiinduló anyag, mert a vegyipari műveletek eredményeként ugyanúgy egy kis molekulára hasogattuk az eredeti keményítőt, és ezt a molekulát szintén vegyipari módszerekkel polimerizáltuk. Épp ez történik az olajjal is: vegyipari módszerekkel felszeletelik egy kis szerves molekulává (etilén), és azt polimerizálják. Éppenséggel ez utóbbi egy picit egyszerűbb folyamat. A végeredménynek már semmi köze az eredeti anyaghoz.

3. Rá van írva, hogy lebomlik, most ez akkor igaz?

Nem. Amennyiben a lebomlás alatt azt értjük, hogy a polimer átalakul, és egy anyagi minőségében más anyag keletkezik, akkor ez csak extrém körülmények között következik be, pl. egy égetőben. Az angol biodegradeable szó eleve kicsit tágabban értelmezhető, de semmiképp sem helyes lebomlásnak fordítani. A PLA megfelelő körülmények között felaprózódik, vagyis kicsi darabkákra dekomponálódik, ami utána jól közlekedik a talajvízzel. Ez egyébként a hagyományos, olaj alapú műanyaggal is így van, ha a neki megfelelő körülmények előállnak. Van olyan vélemény is, miszerint az speciális körülmények esetén valóban alkotóelemeire bomlik, és nem csak apróra töredezik. Ebben nincs egyezőség, mindkét véleményre rengeteg cikket találni. Valószínűbb, hogy nem semmisül meg úgy, mint egy papírzacskó pl. A vonatkozó szabványban (ld. később) pl. teljesen elfogadható biológiailag lebomlónak, ha csak szétmállik az anyag.

Nem véletlen, hogy a kültérre tervezett műanyag eszközök drágábbak: ahhoz, hogy bírják a tartós UV sugárzást, viszonylag drága adalékok szükségesek. Arra is léteznek adalékok, hogy egyáltalán ne állják az UV sugárzást. Korábban rengeteg ilyen 'lebomló' zacskót szórtak a piacra az áruházak, mert termékdíj milliókat lehetett spórolni vele.

4. Jó, de ha lebomlik, akkor mégiscsak jó a PLA, mert legalább nem fulladnak bele a teknősök!

Az a helyzet, hogy csak nagyon speciális körülmények között bomlik le, amit jelenleg egyetlen közüzemi komposztálóban sem tudnak biztosítani, és nem csak Magyarországon gond ez, hanem kb. mindenhol.  A PLA műanyag lebontásához öt feltétel kell egyszerre:

• 1) teljes különgyűjtés
• 2) folyamatosan nedves környezet
• 3) 60 Celsius fok (140 F)
• 4) lebontó baktériumkultúra-adalék
• 5) több hétnyi idő szükséges, közben jelentős CO2 mennyiség keletkezik.

Olvastam már arról, hogy próbálkoznak ilyen komposztálók építésével, de nem könnyű sem üzletileg sem technikailag megoldani.

Amit viszont nem sikerül így komposztálni, az pontosan úgy viselkedik mint az olajból gyártott műanyag zacskó, és pont annyira káros a teknősöknek.

5. Az én termékemre rá van írva, hogy a szabvány szerint lebomlik! 

A MSZ EN 13432 szabvány egy vizsgálati szabvány. Nem is új, 2002-es, és a jelentősége minimális a témában: a biológiai lebonthatóság közé sorolja a szétmállást, ráadásul erre 12 hetet enged a zacskóknak. Nagyságrendileg 12 hét alatt egy egyszerűbb adalékkal egy bármilyen PE zacskót le lehet bontani a napon, még speckó körülmények sem kellenek hozzá (ami itt adott.). Igazából a fő gond épp az, hogy a körülmények nem adottak egy otthoni komposztálóban. (ld. 4. kérdés)

6. Ha ennyire nem jó, miért van tele vele minden?

Egyrészt egy pszichózis: az emberek tenni szeretnének valamit (a teknősökért), nyilvánvaló az őrületes mennyiségű túlhasználat a műanyagok terén, és ez a PLA-sztori olyan jó megoldásnak tűnt... Lebomlik, humusz lesz, szuper. (Leginkább nem lesz humusz, mikroműanyag lesz, de csak ha talál egy ipari komposztálót az 5 feltétellel.) Erre fogékony, de az információknak utána menni nem tudó emberek örömmel használták, és egy kicsit jobb lett a lelkük tőle.

Másrészt: a GMO kukorica hatalmas háborúban van, bizonyos piacokra be se engedik (hogy miért, ezt most egy kicsit hagyjuk, majd erről is lesz szó), viszont zacskó gyártásra hatalmas lehetőség. Ráadásul minden olyan termék, ami valamilyen eco jelleget ölt, az hatalmas biznisz, ez meg ráadásul olcsón állítható elő, így hatalmas profit is. Önmagában ez is elég, hogy a piacon tartson egy ilyen anyagot. 

7. Jó, akkor szelektálom, és majd újra hasznosítják.

Az a baj, hogy a PLA zacskót hiába szelektálja valaki műanyagként, mivel nem polietilén, vagy polipropilén, ezért nyilván nem tudják vele együtt hasznosítani, sőt, a PET-be kerülve egész bálákat tesz felhasználhatatlanná, ami azt jelenti, hogy egy ilyen bála az újrafeldolgozás helyett a lerakóra kerül vissza. Emiatt a szelektívbe dobott biozacsit sosem szelektálják, megy a lerakóra, ahol semmi se lesz vele, az élete úgy ér véget, mint egy sima PE zacskóé. (1000 év alatt lesz belőle valami más.)

8.Ennyire nem lehet reménytelen a dolog....

Hát egy kis reménysugár van a PLA házatáján: vannak sikeres kutatási eredmények arra, hogy egy másik (drága, és macerásan előállítható, de más  hagyományos műanyagokhoz is gyakran kevert) kopolimerrel (PCL=polikaprolakton) bekeverve már képes lehet (ellentmondó eredményeket találtam) a házi komposztban is szétmállani. (ami ugye nem jó, de legalább nem kamu.) Talajba, tengerbe, hulladéklerakóba, folyókba jutva ugyanúgy semmi sem lesz vele, nem bomlik sehogy, belefulladnak a teknősök, és szelektálni sem lehet. (Ha valakit ez technológiai oldalról komolyabban érdekel, a csoportban még kitárgyalhatjuk.) Számos kutatás folyik azért, hogy a PLA lebonthatóságát fokozni lehessen.

9. ÉS mi a megoldás? Mindmeghalunk?

Vannak izgalmas kisérletek, amik reménytkeltőek:

Az én értékrendemnek kicsit vicces, de létező irány az ehető műanyag: keményítő állapotban valami ostyaszerűt sütnek az alapanyaból, ami jó pl. pohárnak vagy kis tálkának. A sima keményítő alapú nejlonzacskó (ami tehát nincs továbbderiválva tejsavvá pl.) azért nem jó, mert egyáltalán nem bírja a vizet, elveszti a szakítószilárdáságt. Így jól használható olyan helyen, ahol nem érheti víz, de ez így elég korlátos. A legtöbb ember épp azért nem tud átállni papírtasakra, mert vízbiztos megoldást keres.

A másik, igéretesebb irány a (PHA) polihidroxialkanoát
Cukrok és lipidek baktériumos fermentációjával (lebontásával) keletkező lineáris polészterek. Az előállítása mondjuk a polietélnhez képest lassú és drága, de a természetes szétmállása igéretes. Ez sem új anyag, már korábban is használták pl. orvosi eszközökben, protézisekben stb. Más kérdés, hogy hova vezet majd, ha 9 milliárd tonna műanyaghulladék kontrollálatlan házi komposztálókban dekomponálódik. 

Még vannak hasonló kutatási irányok, a végső megoldás még nem látszik ezen a fronton. Jelenleg a legtöbbet azzal teheti az ember, ha csökkenti a fogasztást: minél kevesebb csomagolás, és minél többszöri újrafelhasználás. Egy PLA zacskónál egy 500x újrahasználható polipropilén vagy PET szatyor pl. sokkal jobb megoldás.

10. Be vagy oltva a PLA ellen, ugye?

Azért vagyok pipa rá, mert egyszerűen egy kamu ez a lebonthatóság, amivel a zöldérzelmű embereket megvezetik. Nem a személyes kis vekegésem ez, a PLA esetleg a gyártóknál, vagy a bioműanyagos érdekvédelmi szerveknél jófiú. Szakmai körökben már egyértelműen nem a jó iránynak tartott megoldás.Ráadásul, ha meg is találjuk az álom-bioműanyagot, szerintem a rossz irányba haladunk vele: ezek az anyagok a lebonthatóség érdekében vékonyak, és terhelhetetlenek: így tartós használatra nem lesznek jók, csak nő az egyutas csomagolások és eszközök mennyisége, a csökkenés helyett. Épp  az egyszer használatos PE zacskók betiltása felé haladunk (elvileg)... (zacskóbetiltási térkép)

További olvasgatni valók:

• 1. Különféle biopolimer keverékek szétmállásáról szóló kisérletsorozat
• 2. PLA és az ipari komposzt: a közepében van egy jó ábra arról, hogy mennyire nincs különbség a sima polietilén és a PLA között normál körülmények esetén.
• 3. PLA lebomlása depónia körülmények között (nem túl sikeres)
• 4. Egy PRO (támogató) kiadvány a szabvány "magyarázatával" a bioplastics szövetségtől (székhelye Berlin), és egy német vegyipari multitól, aki a gyártásban érdekelt (BASF)

Ha szívesen olvasnál hasonló cikkeket, csatlakozz a kedves és világoszöld csoportunkhoz: